„Minden embert egyaránt szeretnünk kell. De amikor nem lehetsz mindegyik hasznára, akkor leginkább azokról kell gondoskodnod, akiket a hely, az idő vagy bármiféle dolog körülménye mintegy sorsszerűen szorosabban hozzád fűz.” Szent Ágoston
Zoboki Józsefné Urbán Ilona tanárnő, Tiszakécske díszpolgára emlékére (1935-2022)
Zoboki Józsefné Urbán Ilona Mórahalomról indult életútjára, s fiatal kezdő tanárként érkezett Tiszakécskére. Lelke telve volt minden ember iránt szeretettel, jórakarattal. Családjából, iskolai tanulmányaiból hozta a zene határtalan szeretetét, a magyar népdalok sokaságának ismeretét. Munkássága, élete összefonódott a tiszakécskei citeramozgalommal. A citera fontos volt számára, hiszen édesapjától tanult rajta játszani, s vele együtt muzsikált a kisebb összejöveteleken szülőfalujában. Ő maga volt a zene.
Kezdettől fogva képes volt meglátni és tisztelni a gyermekekben is, a felnőttekben is az emberi értékeket, és felébreszteni a szunnyadó művészi adottságokat. Tettrekészségével, szervezőképességével, természetes egyszerűségével valódi éltető közösségeket teremtett, elsősorban városunkban, de tevékenysége túlmutatott Kécske területén, sőt olykor országunk határain is.
Pedagógusként nem csak a tananyag átadására összpontosított. Nyitott volt tanítványai gondjaira is. A szülőkkel, családokkal együttműködve segítette át őket a nehézségeiken. Mindig szívesen emlékezett a diákotthoni nevelőként végzett munkájára. Minden tanítványában megtalálta azt a tulajdonságot, amely kiemelte őt a társai közül. Végtelen türelemmel fejlesztette ezen képességeket, ezáltal juttatta őket sikerélményhez, erősítve önbizalmukat, segítve őket a helyük megtalálásában. A gyermekek körében szerzett tanári, nevelői tapasztalatait felhasználta a felnőtt közösségekben is.
Ő maga így vallott erről: „ A szépség, ezen belül a szép zene különösen megérinti, gyönyörködteti, gyógyítja, vigasztalja a lelket, építi a személyiséget. Sok családi viszálytól, iskolai sikertelenségtől szenvedő gyereket tanítottam citerázni. Magabiztosabbakká, sikeresebbekké, kiegyensúlyozottabbakká váltak. Meggyőződésem, hogy az emberek, különösen a gyerekek a zene segítségével jobbá és boldogabbakká tehetőek, s így egymáshoz is, s az Istenhez is közelebb kerülhetnek. Ezt a célt kívántam szolgálni egész életemben…”
Ilonka sokak között osztotta szét az életét. Sokan látogatták, segítették élete utolsó éveiben, hónapjaiban. Isten fizesse meg a jóságukat.
Ilonkánk! Fájó szívvel, de nagy-nagy hálával köszönjük meg a jó Istennek, hogy megismerhettünk, tagtársunk voltál, tanulhattunk tőled, élvezhettük a barátságodat és szeretetedet. Isten veled!
A Tiszakécskei Honismereti Kör tagsága
