Magyarnak lenni jó
„Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás… legyen benne áhítat és föltétlenség”- írja az ünneplésről nagy írónk, Márai Sándor. Az idei márc. 15-i ünnepünk igazán rendhagyó, a hétköznapoktól, de talán az eddigi – mindig szép és felemelő – városi ünnepeinktől is eltérő volt: a Móricz-iskola „Eltérő Tantervű Tagozata” állt a színpadon: minden diák, minden tanár és meghívott segítők. S a padsorokban is sok új ember ült: a szereplők hozzátartozói. A műsor szép és tartalmas volt, mint mindig. Valamitől mégis más volt. Szem nem maradt szárazon a meghatottságtól, olyan erőteljesen jelent meg az ünnep Márai Sándor által kiemelt két jellemzője: az áhítat és a föltétlenség. A mélyen átélt, föltétlen gyermekszeretet és hazaszeretet. Lehet-e a hazaszeretetnek biztosabb jele, mint az, ha a szépre, jóra tanítjuk a ránk bízott gyermekeket? S ha velük vagyunk a hétköznapok nehézségei közepette, az ünnepi készülődésben, a színpadon, s a siker örömében is. Talán a sorsközösség föltétlen vállalása tette olyan hitelessé a történelmi sorsokról szóló szavakat is. Köszönjük ezt a szép ünnepet minden nevelőnek, kiemelten Varga Balázsnak, a tagiskola vezetőjének, Tóth Gézáné Hajagos Máriának és Zámbori Mariannak a műsor főszervezőinek.
A város ünneplő közössége nevében
Tóth János polgármester
