EMLÉKEZÉS A II. VILÁGHÁBORÚ HŐSEIRE ÉS ÁLDOZATAIRA
1997-ben Oroszországban, a Don folyó partján, felállításra került az első emlékmű az ott elesett közel 150 ezer
magyar katona és munkaszolgálatos tiszteletére. Ebben az évben Tiszakécske város képviselső-testülete, lakossági
kezdeményezésre, július 20-át városi emléknappá, a HÁBORÚ ÁLDZATAIRA EMLÉKEZÉS NAPJÁVÁ nyilvánította, így ebből
az alkalomból minden évben megemlékezést tartunk.
Elsőként Börönte Ferenc katonadalokat énekelt....,
"Katona vagyok én, ország őrizője, Sír az édesanyám, hogy el vesznek tőle, Sír az édesanyám, a rózsám meg gyászol, Fekete gyász virág búsul ablakában. Megpendült harangom, pallérozott kardom, Nem szabad én nékem, az ágyakban meg halnom, Áldozom éltemet az ország javára, Forgatom fegyverem vitézek módjára..."
A megemlékezést követően az emlékműnél koszorúk és virágok elhelyezésére került sor: Tiszakécske Város Önkormányzata nevében Petrezselyem László, Lechner István és Kosik Miklós képviselők; a római katolikus plébánia koszorúját Bevíz Miklós és Lázár György; a Dél-alföldi 56-os Vitézi rend Tiszakécske és Vidéke szervezet képviseletében vitéz Bogár Ferenc és vitéz Rózsa András helyezett el koszorút, végül a rokonok, ismerősök és az emlékező tiszakécskei polgárok helyezték el az emlékezés virágait.
